A napokban nyilvánosságra került egy felvétel, amelyben Szamosközi István, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának professzora megfélemlítő és az emberi méltóságot sértő, megalázó hangnemben beszélt egy neki alárendelt kollégájával, illetve a diákjairól.
A felvétel nyilvánosságra kerülését követő reakciók azt mutatják, hogy az eset nem egyedi. A beszámolók szerint Szamosközi István az óráin, a vizsgákon, a kollégáival való kommunikáció során rendszeresen az emberi méltóságot és mások integritását súlyosan sértő módon nyilvánult meg. Tudatosan rájátszott a társadalmi hátrányokra, hierarchiákra, a meglévő előítéletekre: a túlsúlyosakkal a súlyukra, az alacsonyakkal a magasságukra, a szegényesen öltözködőkkel az anyagi helyzetükre, a falusiakkal a származási helyükre célozgatva gúnyolódott. Mindenekelőtt pedig lealacsonyító módon beszélt, diszkriminatív módon nyilvánult meg a lányokkal, nőkkel szemben. Így az évek során Szamosközi István neve erdélyi magyar egyetemisták generációi, fiatal és immár középkorú értelmiségiek számára a hatalmi pozícióval való visszaélés és egy toxikus szervezeti kultúra szimbólumává vált.
Úgy gondoljuk, hogy ez a magatartásmód, az ilyen típusú megnyilvánulások nem képezhetik az erdélyi magyar szervezeti kultúra részét. Ezért érezzük felelősségünknek, hogy az agresszió és a lealacsonyítás Szamosközi-féle megnyilvánulásaitól a lehető legélesebben elhatárolódjunk. Erőszakos és megalázó emberi kapcsolatokra nem épülhet egészséges munka- és diákközösség. Ezekből nem születhetnek olyan értékek, amelyek itthon tartják, vagy hazahívják fiataljainkat. A félelemre, a végletekig vitt hatalmi aszimmetriára reális tudást és tudományos eredményeket sem lehet építeni. Mi legalábbis nem akarunk ezekre építeni.
Aggodalommal figyeljük a BBTE Pszichológia és Neveléstudományi Kara eddigi lépéseit. Ígéretes kezdet lehetne, ha a kar vezetősége biztosítaná a közvéleményt a számos jelzés szerint évtizedek óta tartó zaklatás, verbális erőszak és hatalmi visszaélés alapos kivizsgálásáról. Támogatásunkról biztosítunk mindenkit, aki bátor kiállásával, neve felvállalásával példát mutatva hozzájárul a valóság feltárásához. Elutasítjuk az áldozatok hibáztatását, megfélemlítését és az elhallgattatásukra irányuló törekvéseket.
Álságosnak tartjuk azokat az érveket, amelyek a felvétel készítésével kapcsolatban a szabályok megsértését róják fel. Az áldozatok azért kényszerültek ilyen lépésre, mert sem intézményeinken belül, sem a nyilvánosságban nem működnek azok a mechanizmusok, amelyek az ehhez hasonló eseteket már évekkel, évtizedekkel ezelőtt kiszűrhették volna. Az egyedi eseten túl a mostani vitát leginkább ilyen, a részrehajlás nélküli átvilágítást szolgáló ellenőrző mechanizmusok kialakítására kellene felhasználni.
A következő generációk, lányaink és fiaink számára nem hagyhatunk örökül egy megfélemlítésre, megalázásra, a hatalommal való visszaélésre alapuló intézményrendszert. Hisszük, hogy közösségi értékek, kiemelkedő eredmények nem születhetnek az agresszió, a megfélemlítés talaján. Hisszük, hogy Erdélyben létrehozható egy autoriter beidegződésektől mentes szervezeti kultúra, ahol az értelmiség tudományos és szakmai hozzáértése mellett emberi minőségével és társadalmi elkötelezettségével is képes lesz példát mutatni.